Bal:Tigris,Jobb:Negro                                                 

~A szem a lélek tükre.*

"Az embereknél fontos szerepet töltenek be a külömböző fajú állatok.Segítik a lelket helyre állítani, maximális szeretetet, illetve boldogságot nyújtanak, mindig megbízhatunk bennük és akár rájuk is hagyhatjuk magunkat."

 

                                                *Állatok

    Kisebb koromban mindig is egy cicát szerettem volna, aki dorombol nekem.Ugyan voltak tengerimalackáim, de sajnos ők nem voltak velem sokáig, hamar elpusztultak.Az egyiket Szilveszternek a másikat Pufinak neveztük el.Szeretetreméltó kis élőlények voltak.Szilveszter nemsokáig volt velünk, kb. 3-4 éves kora körül kezdett elgyengülni, nem evett, nem ivott.Egyik nap boldogan tértem haza.Amikor megláttam szüleim arcát szinte rögtön tudtam mi történt.A mosoly lefagyott az arcomról és szomorúan, sejtve érdeklődtem, hogy mitörtént.Mai napig emlékszek anyukám elkeseredett hangjára-Szilveszter sajnos meghalt-.Csak úgy csordult a könnyem, anynira megszerettem azt a kis állatot.Nagyon sokáig sirattam, emlékszem, hogy amikor még élt egy rajzot is készítettem, amin ő volt.Apukámék eltemették őt  a Rákos pataknál egy csipkebokor alá, a rajzommal együtt...

Pár hétre rá kaptunk egy másik malackát, Pufit.Őt is nagyon megszerettem, de sajnos nem telt forgácsra és állateledelre, ezért, anyukámék elajándékozták.Ez méginkább fájt, már két tengerimalacot is "elvesztettem".Nagyon haragudtam a családomra, hogy elvették tőlem.Mai napig, amikor eszembe jut az a kis virgon malac elszomorodok és sírhatnékom van.

  Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok és az évek.Egyik nap anyukám kiment dohányozni az ajtóba és leült a lépcsőre, amikor egy viszonylag pici fekete szőrgombolyag támojgott oda hozzá hangosan dorombolva, bemászott anyukám ölébe.-Azt tudni kell anyámról, hogy nem kedvelte  a macskákat-.Ő behozta és az az apróság óvatosan körül szaglászott.-Én imádtam akkor is a cicákat és nagyon régóta szerettem volna egyet(vagy többet)-.Azonnal lefutottam a hűtőhöz párizsiért és tejecskéért.A cicuska nagyon örült neki és tömte be.Később kivittük.Én szomorkodtam, mert azt gondoltam, hogy soha többet nem látom, de másnap reggel 6 óra körül megjelent az ablakunkban.Én rögvest odafutottam az ajtóhoz és beengedtem, megetettem.Onnantól kezdve velünk volt minden áldott nap nagyrészében.Hozzánk szokott.Mindig siettem haza, hogy minél többet dédelgethessem-újra olyan boldog voltam, mint akkoriban a kis Szilveszterrel-.A későbbiekben eljutottunk odáig, hogy velem aludt rajtam feküdt és folyton-folyvást dorombolt nekem.

 Mai napig, amikor haza jövök és meghall vagy megérzi az illatom már nyávog és vár a kapuban.

Különleges cica, ugyanis anyukám nem engedi, hogy rá feküdjön, de  a macsek mégis oda van érte.Furcsa érzés, hogy mikor szomorú vagyok odajön hozzám, s mintha megpuszilná az arcom, megnyalogat.Nagyon törődő, szeretetre méltó, okos állat.

 

Néha a  legjobb a lelki fájdalmakra egy cica, kutya, tengeri malac vagy akármilyen kis, illetve nagy termetű állat.Ajánlatos belegondolni, mi mindenen keresztül megy az ember, amin csak az állatok törődése és szeretete tud segíteni!

 

 

 

Oldal: *Állatok
~*A világ női szemmel*~ - © 2008 - 2024 - nemeth-dorkaa.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat